Szentgyörgyről hazafelé a Kászonokon át jöttünk, mert előbb beugrottunk Kézdivásárhelyre, meglátogatni egy kedves barátnőnket. Kitérő: Kézdin már milliószor voltam, télen is, nyáron is, minden évszakban, de ilyet még nem tapasztaltam, hogy úgy fújjon a Nemere, hogy nem tudtam kinyitni az autó ajtaját! Fújtam volna vissza, hiába. Ő volt az erősebb. 5 perc múlva már a csontjaimban is jéghideg szél volt. 

A Csíkszereda és Székelyudvarhely közötti fenyves-úton, kb a felénél van az egyik kedvenc úti pihenő- és falatozóhelyem, a Lobogó panzió étterme. Már Kézdin éhesek voltunk, de érdemes volt kibírni, amíg megérkezünk Homoródra. A hely világos, barátságos, és nekem, krónikus fázósnak az is szempont, hogy kellemesen meleg. Amíg várjuk a menüt, szájtátva csodáljuk a szemközti domboldalon nyargalászó lovakat. 

A pincérnek régi csodálója vagyok, évek óta ott dolgozik. Egy angol főúr kifogástalan modorú inasára emlékeztet valami Bronte-regény megfilmesített változatában, aki titokban maga is főúri származású, de bizonyos lovagias ügy miatt ezt 30 éven át nem mondhatja el senkinek, miközben kimenő napjain lopva hazalovagol távoli kastélyába, ahol magányosan olvasgat tizenkétezer kötetes könyvtárában. 

Nem, nem árulom el a nevét. 

Csontlevest kértem meg csirkemell-érméket parasztkrumplival és vörösáfonya-mártással. Külön élvezet télen, hogy a levest jókora, füles bögrében hozzák, amit körül lehet fogni az átfagyott kezekkel, és a cérnametélt kieszegetése után jólesően ki lehet inni belőle a finom, forró nedűt. A második fogás nekem túl nagy adag, tehát egy meglett férfiember is bőven jóllakik vele. A krumpli piros és ropogós, az áfonyamártás házinak tűnik, a csirkemell-érméket meg nem tudom, miben pácolhatták előzőleg, de isteni ízük és omlós állaguk van. 

Kecsegtetett a napi ajánlat is, amit az asztalra helyezett táblácskán  jeleznek a vendégeknek: szarvas hátszín szőlőmártással, 39 lej, meg egy csomó disznótoros finomság, úgymint körömpörkölt 11.50-ért, véres-májas-kolbász 10.50-ért, kocsonya 13.50-ért. T. úr növendék parasztcsorbát, majd vérest, májast és kolbászt evett puliszkával, csemegeuborkával, és elégedetten hümmögött hozzá. Ezek most vágtak disznót, állapította meg irigyen. 

És mivel itt minden apró részletre figyelnek, magyar vendégeknek magyar, román vendégeknek pedig román nyelven nyomtatott részletes számlát hoznak ki.  A végösszeget feltüntetik lejben, forintban és euróban is. Az általunk fogyasztott bőséges ebéd a kávéval együtt 53 lejbe került.

http://www.lobogo.ro/index-hu.htm