Ha valaki (ön)tudatos vásárló, akkor a kézműves-vásárokat nem kerülheti el, de annak sem érdemes, aki nem fairtrade-eskedik megszállottan, viszont már tökéletesen kifogyott az ötletekből, és még mindig nincs meg minden ajándék. Vagy esetleg a 15 éves műanyag rénszarvast és piros girlandot unja megint felaggatni a karácsonyfára, és alternatív díszek után néz. A magyar kézműves azért is hasznos eleme a vásárnak, mert nem fa-, nemez-, szalma- és gyöngy Mikulásokat (Santaklausokat, Télapókat, Moş Crăciunokat stb) készít és árusít, hanem fa-, nemez-, szalma-, gyöngy-, stb angyalokat.  

Egy bukaresti ismerősöm elkerekedett szemmel, hitetlenkedve hallgatta, hogy nekünk nem piros kabátos, ősz szakállú öregember hozza a karácsonyi ajándékokat, hanem hamvasszőke angyalkák, az évszakhoz képest aggasztóan lenge öltözékben.  Látszott rajta, hogy hiszi is, nem is, amit hall. (És ez semmi nem volt ahhoz képest, amikor töredelmesen bevallottam, hogy a magyar nyelvben nincsenek nemek. - Şi cum spui „ea”?? Ő, mondom. - Şi atunci cum spui „el”? Ő, tot Ő. - Nu se poate, mondta, és azzal vége volt a hitelemnek meg az angyalmesének).

Lényeg, hogy a Mátyásház-Sapi előtti sétálóutcában gyorsan kiderül: az angyalka-téma fantasztikusan ihletőleg hat a kreatív kézművesekre. Csak az innen vásárolt angyalkákkal feldíszítheted a fenyőfádat, és még jól is fog kinézni. Ráadásul kedves ismerősöknek, barátoknak, szeretőknek lehet ajándékozni egy ilyen angyalkát, azzal, hogy „biggyeszd fel az ág hegyére és közben gondolj rám”. Giccses? Naná. Beválik? Naná!!!

Angyalkák különböző szárított virágokból. A fejük fagolyóból készült.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Habár katonás sorban állnak, nincs két teljesen egyforma közöttük, ennek például kimondottan huncut feje van.

 

 

 

 

 

 

Angyalok és egyéb mesebeli hölgyemények gyapjúból, természetes festékanyagokkal színezve. Erre a vörösre szerintem sok kislány magára ismerne, a szeme se áll jól...

 

 

 

Szalma-angyalok. A szalmát áztatni kell, hogy ne törjön, kábé másfél-kétórás munka van vele, és darabját öt (5) lejért vesztegetik. Ne keressétek, megvettem...

 

Piroska, a Farkas, a Nagymama és a Vadász, mindenki natúran színezett gyapjúból. Az egész mesebeli pereputty 1OO lejbe kerül.

 

 

 

 

 

Amint már említettem, karácsonyi bevásárláskor érdemes a saját becses személyünket is szeretni. Például úgy, hogy elácsorgunk, beszélgetünk, nevetgélünk, bámészkodunk a vásárban, vagyis tökéletesen haszontalanul töltjük a drága időt.  

Így tudtam meg például tökéletes haszontalanságom közepette, hogy ezeket a gyöngyös gömböket Kalotaszegen készítik, Vistán, Mérában, meg Tordán, és egy egész nap alatt megfeszített munkatempóban, "úgy, hogy nem főzöl, nem csinálsz semmi mást" maximum hármat lehet megcsinálni. Ára? Húsz lej.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindezt a vistai nénitől tudtam meg, aki termelő és kereskedő egyben, és aki gyorsan és szívből meghívott magához, látogatóba.

- Szívesen látjuk, könnyen megtalál, az én lányom az egyetlen Eszter nevű a faluban. -- mondta.

 

 

 

 

 

Silvia Iosif nyugdíjas tanárnő, pulóvereket kötöget és árul. Magyarul beszél, majdnem hibátlanul. "Románok vagyunk, de anyám gyerekkoromban azzal engedett ki játszani, hogy a magyar gyerekekkel játsszál, fiam, és magyarul beszélj velük. Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy, mondta anyám. Milyen jól fog most! Okos nő volt anyám."

 

 

Silvia Iosif kb. 1O lejes napi bérért dolgozik.

 

 

 

 

 

 

 

 

Silvia néni standja

 

 

 

 

 

Szintén mintegy hétig varrja, majd 5O-7O lejért árulja írásos párnáit, falvédőit az a széki asszony is, aki nem óhajtotta, hogy lefényképezzem, beszélgetni viszont nagyon szívesen beszélgetett.

 

 

A Házi Áldást egyébként románra is lefordították, ezzel a fotóval adós maradok...

 

 

 

 

Ettől a csajtól vettem egy gyűrűt 1O lejért és fogok venni egy ilyen violinkulcs-alakú fülbevalót is, mert imádok minden alakzatot, hangszert, jelt, ábrát, ami a zenével kapcsolatos:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán megismerkedtem és jó sokat dumáltam Hodos Lajossal, aki udvarhelyi, millió fajta mézet árul és nem fázik. Ha jön a hideg, az igazi hideg, majd toporog.

 

- Hát kérem, van itt piros meg fekete áfonyás méz, szedres, ezt 14oo méter fölött gyűjtjük, borókafenyős, vörösfenyős, lucfenyős, diós, csípőspaprikás, fokhagymás (!!!) méz, szezámmagos, ez az agyműködést serkenti, meg napraforgó- és tökmagos, ez a nemi potenciált. Barackos méz, földiepres méz, gyömbéres méz, fahajas méz.

Hodos Lajos műanyag pálcikán kóstolót osztogat, tessék menni, és kipróbálni. Én a csokis mézet nyalogattam meg, isteni. "Afrodiziákum" - kacsint rám a szemüvege mögül. Biztos, hogy nem fog fázni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Még csak annyit, hogy az Angyali dilemmák első fejezetében említett papírművész, Lupsa Jude Vasile hétfőn karácsonyfát készít,  lehet találgatni, hogy milyen anyag felhasználásával dolgozik majd. Megleshető munka közben, akit érdekel. Deák Ferenc sétálóutca nemtomhány szám, Librarium. Én biztos megnézem.

Szerző: tomaki  2011.12.17. 18:42 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://almatlansagkora.blog.hu/api/trackback/id/tr573471352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása