Itthon vagyok Marosvásárhelyen, a nagyszülői házban, ahol felnőttem. A kert, a szőlővel benőtt terasz, a kapu mellett őrt álló nyírfák alig változtak valamit az évtizedek alatt. 

Reggel. Gyermekkori fények, csipkézett napsütés. 

A 91 éves nagyanyám éppen mindennapi tornáját végzi. Bal láb fel, jobb láb fel, karok oldalra, hajlás le, hajlás balra, hajlás jobbra. Légzőgyakorlat. Majd elölről. Jó félórán át.

A 68 éves nagynéném angolórára jár. Az én 91 nagymamámhoz, vagyis az ő anyjához. Középiskolában csak franciát és oroszt tanult, és most nagy lendülettel vágott bele az angolba. Naponta 30-40 szót tanul, meg rendhagyó igéket. Nagyanyám úgy rekcumolja, mint egy nyolcéves nebulót.

Én 43 vagyok. Azt hiszem, még bőven van időm bármire. Például lassan beszerezhetnék egy kifestőkönyvet.