Férfiasan bevallom, hogy több mint tíz éve utálom a karácsonyt. Idén elhatároztam, hogy nem fogom utálni. Sőt, mindent megteszek, hogy élvezzem.
Nem könnyű.
Először is, az ember bajban van, ha emlékszik gyermekkora meghitt, egyszerű, esetleg vidéki (jaj neki, ha hegyvidéki!) karácsonyaira. Azokhoz képest ugye a mostani nagyvárosi, szürke-alapon-giccsesen-csillogó, rohanós, kapkodós, kipipálós karácsonyt nem is lehet ezzel a szóval illetni. Ezzel, hogy karácsony. Mert ez nem az.
Na de hát mindegy, mert a szeretet ünnepe. A szeretet a lényeg. Nem számít a pénz, csak a szeretet.
Mondja Laska Jenő, azzal jó ráhúz a mellette araszoló Matizra a körforgalomban, kurvanyázik, és leszedi a keresztvizet az összes női sofőrről, akik miatt nem ér el időben a Lóvé Centerbe vagy a Zsozsó Mallba, bevásárolni minél több műanyag izét, amit az asszony a fára meg magára aggat majd a csodálatosan szent estén.
Szóval pont ilyen volt a hangulatom ma reggel, amikor végre rászántam magam ajándék-bevásárló körútra indulni. Aztán út közben arra gondoltam, mi lenne, ha most a változatosság kedvéért megpróbálnám a maximumot kihozni – na nem a pénztárcámból, mert az úgyis elkerülhetetlen, hanem mondjuk a hozzáállásomból. Egyszóval, mi lenne, ha megpróbálnám elviselhetővé tenni a saját magam számára ezt az egész fölösleges, de kötelező idő- és pénzpocsékolást?
Még mielőtt valaki zsugori bestiának kiáltana ki, sietek leszögezni, hogy – nem tudom, csak én vagyok-e így vele – a nekem adott ajándékok hetvenöt százaléka pénzkidobás volt, sajnos. Tavaly például kaptam egy három (!!!) számmal nagyobb blézert, mint a méretem, egy adventi abrosz-szettet, amit nyilván csak 11 hónappal később, vagyis most tudtam elővenni, mert nem tartozom azok közé, akik júliusig is ottfelejtik a karácsonyfás terítőket és mikulásvirágos csésze-alátéteket a konyhakredencen díszelegni. Kaptam továbbá egy elviselhetetlen illatú parfümöt, Pour Homme felirattal (ami nem azt jelenti, hogy „For your Home”, hanem azt, hogy férfiaknak, csak sajnos ezt egy férfin sem szagolnám szívesen…), meg egy szobamérleget. Azelőtt vígan elvoltam anélkül, hogy pontosan tudtam volna, hány kiló vagyok. Ha nem fértem bele a kedvenc szoknyámba vagy farmernadrágomba, egy hétig nem ettem kenyeret a krumplileveshez, és megint belefértem. Kész. Most van szobamérlegem, hurrá. Néha kölcsönadom a szomszédasszonynak, aki csont sovány, de folyton fogyókúrázik.
Ajándékozni a legjobban a sógornőm tud, aki simán felhív minden célszemélyt és szépen kikérdezi, hogy mit szeretne kapni. Ezután ő is elmondja az ügyfélnek, hogy a maga részéről minek örülne. Ennyi. De hát az élet nem mindig ilyen egyszerű, mint az én imádott Szófia barátném.
Gondolom, nem találtam fel a melegvizet azzal, hogy az ajándék:
- Személyes legyen
- Hasznos legyen
- Ne kerüljön többe, mint amennyit eredetileg rászántunk.
Ezekhez az új trendekkel összhangban (nem minden rossz, ami trendi...) még azt tenném hozzá, hogy, ha lehet, ha egy mód van rá,
- Fair-trade legyen.
Vagyis: ajándékozzuk meg saját magunkat (is) egy kis jó érzéssel. Azzal az érzéssel, hogy olyan ember zsebébe vándorolt a pénzünk, akitől nem bánjuk, akit szívesen támogatunk, mert ő maga is olyasmit képvisel, ami nekünk fontos.
A fentiek szellemében kihagytam a szokásos plázából-plázába loholást, betértem könyvesboltokba meg a kézművesvásárra, és láss csodát, tényleg sikerült egy egészen szórakoztató napot eltöltenem. Közben még be is szereztem néhány ajándékot, jópár információt, két meghívást, meg egy csomó mosolyt és élcet.
Az egyik legzseniálisabb találmány a vásárlási utalvány. Persze azért ehhez is kell ismerni nagyjából a kiválasztottat, mert hiába nyújtunk át diadalmas arccal egy barkácsüzletben levásárolható szelvényt annak, aki bakelitlemezeket gyűjt és a kalapácsot is utálja a kezébe venni.
Ajándékutalványt Kolozsváron (is) már több üzlet kiállít, én például a sportszereket forgalmazó Decathlonban láttam a minap.
Ez a találmány különösen beválik könyv ajándékozása esetén, ha nem tudod biztosan, mit vásárolt már meg magának az illető, vagy mire fáj nagyon a foga.
Ilyent lehet venni a Gaudeamus könyvesboltban, a képen látható éppen 5O lejes, de kapható 35, 1OO és 15O lej értékben is.
Két hónapon belül kell felhasználni.
Gaudeamus könyvesbolt, Kolozsvár, Tükör (Szentegyház, Iuliu Maniu) utca
A Deák Ferencen (Eroilor utca, "Gilottin" utcája) lévő Librariumba több okból is érdemes bemenni. Egyrészt, itt is vannak magyar könyvek. Nem sok, de van. Engem viszont a papír dekorációk nyűgöznek le. Talán említettem már, hogy nem győzök betelni vele, mit bírnak egyesek kihozni a papírból.
Könyvszobrászat - talán ez a szó illik leginkább ide.
A Librariumban van úgynevezett interaktív antikvárium (felmész az emeletre, jobbra a legutolsó terem), ami abban áll, hogy elviszel egy használt, megunt, két példányban megkapott stb könyvet, felteszed a polcra, és hazaviszel helyette egy másikat.
A papírkölteményeket egy kolozsvári művész, Lupsa Jude Vasile készítette, tényleg érdemes "élőben" megcsodálni őket.
Ez a lépcsőkanyarban van, a kedvencem:
